Június 18-án a TheWrap oldalára felkerült egy új interjú Tatival, melyben szóba került néhány dolog, természetesen főként a sorozattal kapcsolatosan. Íme:

Riporter: Mi volt a legnehezebb dolog, amit meg kellett tenned ebben az évadban?
Tatiana: A legkeményebb az volt ebben a szezonban, mikor Torontóban a tél közepén azt a parányi bőrdzsekit kellett viselnem.
Riporter: Mi volt a legszórakoztatóbb dolog, amit meg kellett tenned ebben az évadban?
Tatiana: A legszórakoztatóbb a Donnie és Alison twerk jelenet volt. Tulajdonképpen egy valóra vált álom volt. Na meg először játszani Krystalt. Annyira szórakoztató karakter volt, és az életben ilyen sosem lennék.
Riporter: A sorozatodban ki más érdemelné meg igazán az Emmy-díjat, és miért?
Tatiana: Szerintem jó néhány legnagyobb tehetséggel megáldott színész és stábtag jár-kel a sorozatunkban. Csodálatosak. Túl sokan vannak ahhoz, hogy megnevezzem őket. Szerintem Kathryn Alexandre, aki az én kis klónom, is megérdemel egy díjat az elképesztő, szorgalmas és nagyvonalú munkájáért. Ő végzi az összes karakter munkáját fizikailag, dialektusban, érzelmileg, és még sincs sosem a képernyőn. Az a fizikalitás és elegancia, amit Jordan Gavaris Felixnek ad, messze nem olyan, mint ő, ez pedig döbbenetes. A mi csodás íróink is érdemelnek egy Emmyt. John (Fawcett) és Graeme (Manson), a mi alkotóink. Stephen Lynch és Debra Hansen, akik a szereplők kinézetét alkották meg. A lenyűgöző speciális effektes srácok, a vágószobában. A lista végtelen.
Riporter: Maratonban nézős vagy heti egyszeri típus vagy? Mi volt az utolsó sorozat, amit maratonban néztél és hány órán át?
Tatiana: A Brooklyn 99 az utolsó széria, amit daráltam. Azt hiszem, a leghosszabb menetem három óra volt. Nem vagyok túl intenzív.
Riporter: Milyen érzés volt ez az évad így, hogy Ari Millen is klónokat játszik?
Tatiana: Bámulatos volt Ari Millent nézni és vele dolgozni ebben az évadban. Szép és finom munkát végzett abban, hogy a Castor-klónok közt különbség legyen. Imádom nézni őket, ahogy kezelik a fényüket, és azt is, mikor összeomlik a rendszerük. És az "anyjuk", Coady iránt érzett szeretetük annyira bizarr, és valamilyen szinten szívfacsaró.
Riporter: Mit tett ez az évad a nővérek utazásában?
Tatiana: A szezon újra egyesítette őket. Az Alison tiszteletére rendezett vacsora egy szép haladék volt mindegyikük számára az őrült életükből. A maguk módján ők mind harcosok, és hihetetlenül erősek egy csapatként.
Riporter: Dylan Bruce, vagyis Paul távozott a sorozatból ebben a szezonban. Ez milyen volt?
Tatiana: Annyira szívszorító volt az a rész. Dylan a sorozat elejétől jelen volt, egy olyan személy, akivel egyszerűen csodálatos volt dolgozni. A munkája ebben az epizódban különösen meghatott engem. Dylan hozta ezt a gyönyörű nyitottságot és sebezhetőséget, amit Paultól még nem igazán láthattunk. Ez egy lenyűgöző új réteg volt.